Több bejegyzésben számolok be az élményeimről. Kezdjük a legelején.
Előzmények
A Fjällräven Polar kutyaszános expedíció véletlenül csöppent az életembe, de az első pillanattól tudtam, hogy ott van a helyem ebben a kalandban. Emlékezhettek rá, hogy 2012 végén volt a Facebook-os szavazatgyűjtő vetélkedő, amelynek során a nagyszerű barátaim és a magyar outdoor világ (utazom.com, eupolisz.hu, mountex.hu, explorerworld.hu) támogatásával sikerült bekerülnöm abba a szűk nemzetközi csapatba, amely 2013. április 8-14. között, részese volt ennek az izgalmas eseménynek.
0. nap - 2013.04.08 - Stockholm (Svédország)
Mivel a 29 résztvevő közül szinte senki nem kutyaszánozott korábban, ezért az első nap Stockholm közelében gyűlt össze a csapat a világ minden tájáról, ahol a svéd Johan Skullman outdoor szakértő, megosztotta velünk több évtizedes svéd katonai és sarkvidéki expedíciós tapasztalatait. Megtanultuk, hogyan működik extrém hidegben az emberi szervezet, milyen felszerelés és ruházat szükséges egy ilyen túrához. A speciális ruházatot, hátizsákot, sátrakat, hálózsákokat, és a táborozás egyéb kellékeit, a gyártó Fjällräven cég biztosította a résztvevők számára.
Elgondolkodtató volt Johan kijelentése “Nincs tökéletes felszerelés, ami minden körülmények között jó, ezt határozottan állítom”. A felszerelés csak 25% százalékos jelentőséggel bír, a maradék 75% a megfelelő tudás, hozzáállás, tapasztalat, lélekjelenlét, csapatmunkáról szól.
Ezt később a terepen is megtapasztaltuk, ahol egymástól tanultunk és a feladatokat elosztva közösen láttuk el a teendőket, különben nem lett volna erőnk a nap végén egyedül teljesíteni őket. Erre még később visszatérek.
A résztvevők ahogy az várható volt, mind egy szálig elszánt, életvidám emberek voltak a világ minden tájáról: USA, UK, Belgium, Franciaország, Belgium, Németország, Csehország, Dánia, Svédország, Norvégia, Finnország, Dél-Afrika. Az én szoba-, majd sátortársam, a londoni Ben volt, fotóriporter, három kisgyerek apukája.
1.nap - 2013.04.09 - Oteren, Tromso közelében (Norvégia)
Svédországból repülővel utaztunk Oslói átszállással, Norvégia északi vidékére, Tromso városába, ahonnan busszal folytattuk az utat a hegyek alatt lévő szállásra. Ott kaptuk a következő, immár gyakorlati kiképzést a sátor hóban való felállítása, a főző használata és a kutyaszán kezeléséről.
A kutyaszánnal még kutyák nélkül ismerkedtünk úgy, hogy egymást húztuk, és így is sikerült felborulni vele.
A kutyák a szállításukra kialakított utánfutó börtöncelláiból figyelték a tevékenységünket.
2.nap - 2013.04.10 - Indulás Signaldalenből (Norvégia)
Reggel 7-kor indultunk, és egy rövid buszos utazás után érkeztünk meg a túra kiindulási pontjára, ahol több mint 200 kutya várt ránk, a fák között kihúzott láncokra kötve. Egy hatalmas ugató erdőt képzeljetek el, amibe egyedül aligha merészkedtünk volna be. Itt mindenki megkapta a saját szánját 6 kutyával. A kutyák nagyon barátságosak voltak, és már nem fértek a bőrükbe, mert érezték, hogy közeleg az indulás pillanata. Az egyik szuka annyira ideges volt, hogy elrágta az előtte lévő kan kutya húzókötelét, amit ki kellett emiatt cserélni.
Négytagú csoportokba osztottak minket, és minden csoportnak volt egy vezetője, a kutyák gazdája. Így öt szán indult el egyszerre, egymás után, a vezetőt követve, aki ismerte az útvonalat. A mi vezetőnk a norvég Kent volt, aki a saját 30 kutyájával érkezett. Hihetetlen volt, hogy az összes kutyáját név szerint ismerte.
Már indulásnál volt egy incidens, mert az egyik résztvevő kutyái annyira türelmetlenek voltak, hogy mintha puskából lőtték volna ki őket, kielőzték a vezető szánját és elsuhantak a lánnyal az erdőbe (a lenti videón az 1:50 percnél látható). A csoport vezetője torka szakadtából ordított, hogy nyomja már meg a szánon lévő féket. Ez szerencsére sikerült, így senkinek nem esett baja, de nagy volt az ijedtség.
A legfontosabb szabályként azt kötötték a lelkünkre, hogy ha felborul a szánunk, akkor ne engedjük el, mert a kutyák elszaladnak vele.
A 2. nap további kalandjai külön bejegyzésben érkeznek, hamarosan...
