5.nap - 2013.04.13 - Jukkasjärvi a cél (Svédország)
A reggel a szabad ég alatt alvás élményeinek megosztásával kezdődött. Mindenki feldobódott tőle.
Az utolsó túranapon további tavakat szeltünk át. Egy teljesen lapos, néha már unalmas szakaszon, a friss hó beszakadt a vezetőnk Kent alatt, és menet közben beborult szánostól a puha hóba. Ha a több versenyt megjárt vezetőnk is fel tud borulni, akkor jogos a következtetés, hogy a kutyaszánozás nem gyerekjáték, bárhol fel lehet borulni, még a legártatlanabbnak tűnő terepen is.
A célba éréskor a többiek egy nagy hurrával köszöntötték a beérkezőket. Itt könnyek tódultak a szemembe a meghatódottságtól. Utolsó megpróbáltatásként 10 perc alatt tüzet kellett csiholnunk, amit az előző este tapasztalata alapján, már könnyedén teljesítettünk, a környező erdő nyírfáinak papírvékony kérgét felhasználva. Nekem az elsők közt sikerült tüzet gyújtanom, mivel maradt még a zsebemben, az előző este begyűjtött nyírfakéregből.
Csodajó friss halból készült meleg ebéddel vártak a táborhely nagy "indián" sátrában. A sátorban a lobogó tűzön készült az étel és körben pofás fa asztaloknál foglalhattunk helyett.
A nagy faházba való beköltözés után, a nap fénypontja, a szaunázás következett. Ez egy akkora házikó volt, amiben több mint 20-an elfértünk, ez szolgált zuhanyzónak is. Négy izzasztó és hideg nap után, élvezettel töltöttük magunkra a meleg vizet, kis edényekkel.
A szaunázás nem teljes egy kis hóban hempergés nélkül. A rituálé abból állt, hogy végig kellett futni meztelenül a havas erdőn, a befagyott tóig, közel 100 métert, majd teljesen elmerülni a tóban vágott léken át a jéghideg vízben, és aztán futás vissza a havon a szaunába. Útközben a hó felső keményebb rétege időnként beszakadt, és derékig elmerült a meztelen combunk a hóban. Ilyenkor ordítottunk mint a sakáll. De óriási buli volt és üdvrivalgással köszöntöttük a visszatérőket a szaunában.
Ünnepi vacsora és diplomaosztás után élőzenés hajnalig tartó bulival ünnepeltük a kalandos utunk végét.
Másnap megható búcsúzkodás Kiruna repülőterén, ahonnan én koppenhágai átszállással jutottam haza vasárnap éjjel Budapestre.
A kaland még otthon, a saját puha ágyamban is tovább élt bennem. Első éjszaka, amikor a kislányunk átjött éjjel a szobánkba, megébredtem és a lepedőről azt gondoltam, hogy mindannyian hóban alszunk. Kissé felülve az ágyban, a sötétben, a kedvesem göndör haját szőrmesapkának gondoltam és értetlenkedve néztem, hogy itt a jó melegben miért vette fel :)
A kutyaszán monoton zakatolása és a kutyák ugatása pedig időnként, spontánul felhangzik bennem, amitől óriási lelki béke önt el.
Egy életre szóló élményben volt részem, a színes nemzetközi csapat, a nagyszerű kutyák és vezetőik, és a Fjällräven tapasztalt szakembereinek köszönhetően.
Remélem, hogy te is, aki most olvasod a soraimat, kaptál egy kis ízelítőt Skandinávia szépségeiből és sikerült átadnom az életérzést. Kívánom, hogy hasonló élményekben legyen részed, de leginkább azt, hogy a mindennapjaid is kis kalandokat és örömöt hozzanak.
