Itt már volt tavasz, újra tél, újabb tavasz és most hétvégén hófúvással nehezített, hóban rekedt autókat és belügyminiszteri segítőkész sms-eket hozó, talán utolsó rugása az idei télnek.
Múlt hétvégén megejtettük az éves rituális hóvirág túránkat, és az ott készült fotót elküldtem a csapattársaimnak, akikkel hamarosan együtt szeljük majd át kutyaszánon a sarkvidéket.
Van egy facebook csoportunk, amiben az expedíció tagjaival megoszthatjuk a kérdéseinket, segítünk egymásnak felkészülni, és egyúttal ismerkedünk is. Furcsa lesz, három hét múlva, már személyesen is szembe nézni a virtuális ismerősökkel.
A hóvirágaimra az egyik finn srác irigykedve válaszolt, hogy ott náluk északon, még javában szakad a hó, soká lesz tavasz.
Tényleg szerencsés vagyok, hogy itthon még három hétig töltődhetek a kellemes tavaszi napsütésben, mielőtt felröppenek északnak.
Már elindult a visszaszámlálás, az összes résztvevő izgatottan várja az indulást és találkozást. Tíz országból különböző foglalkozású és érdeklődésű emberek, akikben az a közös, hogy még soha nem kutyaszánoztak, legtöbbjük még nem sátorozott hóban, viszont mindannyian elég vakmerőek ahhoz, hogy nekivágjanak az útnak.
Már alig várom!
Addig is itt egy összefoglaló cikk a kalandom előzményeiről:
